bemutatkozás

Dana Puhosh a kitalált név mögött rejtőző gazdatest legmélyebb lényegének a cimkéje. A meg-nem-született fénye 1967.08.13-án sűrűsödött mintává feltekert szőnyegvilágunk absztrakt felszínén. A nevezetlen nap numerológiai értéke 8. 4X2. Ez a szám vibrál át  láthatatlan szálakból valósággá rendeződött  életemen. Négyévenként kifelé majd befelé fordulgatok. A hullám hátán föl, a hullám hátán le, ahogy a mindenség lélegzete sodor.

Zűrös családban, gyerekként hazugságra és képmutatásra nevelve kezdődött az utam. Apám korán kilehelte  csiszolatalan lelkét, sok félelemtől szabadultunk meg. A terrorból ébredve vélt szabadságunkban édesanyámmal és a húgommal  a világnak fittyet hányva, hihetetlen kalandok közt táncoltunk és táncoltattuk a világot is. Ámokfutóként rohantunk az élet vadvirágos mezején, az aknákat kerülgetve isteni szerencsénket  tisztaságnak hittük.

Fiatalon, erőtől duzzadva sikerrel bíztató polgári életpályák álltak előttem, nehéz volt elkerülni a könnyű sorsot. Nem bírtam komolyan venni az életet. Sűrű tömegként kapaszkodtam a vágyott fénybe, Jack Kerouac és Jim Morisson átjára készültem.

A Ványamaradványa nevezetű alternatív zenekarban váltottuk meg a világot, és tényleg sikerült? Daloltam  templomi kórusban is, az Úr megjutalmazta a dicséretét. A rendszerváltás jegyében nagy buzgalommal építettük a „fiatal demokraták” mozgalmát,  szerveztünk mindenféle fesztivált, koncerteket, előadásokat, újságot, stb. Különböző irányultságú ifjú tehetségek vidám közösségében múlattuk fiatal éveinket, az élet naposnak vélt oldalán oldottuk és kötöttük magunkat  végül elkülönülő mintákká a közös szőnyegen.

A nyolcvanas évek megszédítettek, a kilencvenes évek elragadtak. Hiú vágyak lobbantak a szívemben, és az árnyékba ragadva megtapasztaltam a sötét oldal erejét. Féktelen magabiztossággal törtetettem előre,  belevesztem a születő „új” világ  dzsungelébe. Üzletember lettem, úgy hittem, a szabadságot pénzen is megvehetem. Nyertem és vesztettem.Igaz, keményen dolgoztam, de csaknem elhagytak az angyalaim, az ördög rendszeresen kísértett, és az egóm végtelen tobzódásában végül mindent eltékozoltam,  a becsületem is odalett.

Kemény árat fizettem a könnyelműségeimért, de valahogy partot fogtam. Visszatértem a pokol legmélyebb bugyraiból. A festészet, a zene, a könyveim és nem utolsósorban a  szeretteim és tiszta szívű, igaz lelkek segítsége megtartott.

A Dana Puhosh név csak úgy jött. Először a Danát használtam, aztán egy menekülttáborban nevet kellet választanom,  Puhosh lettem  a Tv képernyőjén felbukkanó cseh szépségkirály nyomán. Aztán a magamban hordott és bátorodó lélek magára ismert a névhez kapaszkodó festőben. Mióta az eszemet tudom, mindig festőnek /is/ éreztem magam. Tanultam ugyan a képzőművészetet az iskolákban /a zalaegerszegi gimnáziumban  Borbás György, a szombathelyi főiskolán Sulyok József voltak a tanáraim/, de az életem nehezebb korszakaiban inkább önterápia volt a festészet.

Menedék, köldökzsinór, útkeresés, felfedezés.

A legtöbb erkölcsi és „szakmai ”  támogatást barátomtól, Bayer Csabától, a fiatalon elhunyt egri születésű festőművésztől kaptam. 1996-98 között részt vettem az általa szervezett  Xesonrop művészeti csoport munkájában. Látványos akcióinkkal, bemutatóinkkal felkeltettük a szakmai közönség figyelmét is /Vígadó Galéria, Dunaújváros, Zalaegerszeg/, de Csaba halála után a csoport szétszóródott. A csoport tagja voltak még: Fülöp Szabolcs, Nadrai Róbert és Bishop Róbert.

Hosszú távollét után 2003-ban tértem vissza városomba, a világ korábbi közepébe, Zalaegerszegre. Művészeti tevékenységemhez a Fabian Brdc iroda adott anyagi és erkölcsi témogatást. Első önálló kiállításom 2004-ben a Lendvai Magyar Nemzetiségi  Művelődési Központban volt, az emlékezetes megnyitó ünnepségen szinte mindenkit együtt láttam, aki az életemben fontos. A kiállítást Ecsedi Erzsébet, színésznő / Bayer Csaba özvegye/ nyitotta meg, közreműködött még Lukács Sándor /Technikai Szünet , Tarhonya , Tea és By the way zenekarok/ és Nadrai Róbert /Praha zenekar/. Jelentősebb bemutatkozásom volt a zalaegerszegi Color Arts Fesztivál 2006 nyarán, illetve 2006 őszén a „ Lépj a fénybe!” címmel  tartott kiállítás a zalaegerszegi Őszi Vásár keretében .

2007-től 2013-ig Angliában éltem, festészetet és vízfestést tanultam  egy kisváros művészeti kollégiumában.

A Ludlow Art Society tagjaként rendszeresen részt vettem csoportos kiállításokon Ludlow-ban  és Besdstone-ban.

2014-ben ban Budapesten a Kertész 49 galéria csoportos kiállításán mutattam be a képeimet.

2016-ban Zalaegerszegen a Móricz-ban  szerepeltek a munkáim helyi művészekkel a Magyar Ucca egyesület rendezésében. Kisenn csoportos kiállításokon rendszeresen részt veszek. Nyaranként Barnagon a Szent Győrgy napokon láthatők a műveim.Önálló tárlatom  nyílt a Sénye Közösségi Színtérben 2024 áprilisában.

Nem a művészetből élek, ennek ellenére sokan vásárolnak tőlem képet, a festményeim nagyobb része magántulajdonban van.

2013 óta ismét itthon, egy Sénye nevő zalai zsákfaluban élek és építem saját orsżágomat párommal, Ziman Judittal       ( UC) aki művésztársam is és szintén kiemelkedő a festői munkásságal. A birtokunk a Fonfa Liget, ami egyben modern festészeti galéria is, mintegy 200 műalkotást bemutatva, természetesn UC  és a Dana Puhosh képek is  szép számban megtekinthetőek.