VERSEK

Az Idő rohan – lelkem lebeg /öreg/.

Nem félek.

Hosszú holnapok sora

Megállíthatatlanul,

Dobszóval közeleg.

Nevetek.

A förgeteg közepén

A csend vár.

/2000/

II.

Az idő-rokka zakatol, zörög,

A tengelyen pörög a kerék.

Életem egyetlen gombolyag,

Sorsunk színes szövedék.

A kusza szálak egymáshoz

Simulnak,

Némelyik a sor végén

Elszakad,

A másik sorról sorra

Áthúzódik,

És a tarkaságból minta fakad.

Nyugalmat nem találhatok,

Mindig fordul a kerék.

/Goethe után szabadon/

/2000/

III.

Felszegem fejem, a holnapot kémlelem…

Egy pontot keresek, és lélegezve beléolvadok.

Lassan megnyugszom a csendben,

Most kívül és belül egyszerre vagyok.

Át-lát-szó térben a csillagok ölelnek,

Tejutamon az élő Nap ragyog.

Az élet hullámai szétterjednek.

Még remélek, már nem akarok.

/2000/

Búcsúszó Zs.-nek

Nászra hívott a szép szivárvány,

Táncban forgat a könnyű szél,

Csak káprázat – szertefoszlik,

A szenvedés többet ér.

Most repülj, madár, ha repülni akarsz…

Szívemben szakadó húr-hang harsan,

Tébolyult vijjogással betölti a leget,

És bármerre jársz, utolér!

A pusztuló világgal elmúlunk mi is,

Szívünket közös méreg járta át,

Vérünkben oldódik cseppje, az ordít,

Jajong, úgy szólítja társát.

Rabok voltunk, egymás foglyai,

Félrenéztem és szökni engedtelek.

Nekem édes volt veled a börtön,

Én így szerettelek.

/1998/

Zs.-nek üzenem

Kereslek a térben,

Kitágult aggyal,

Próbálok ráhangolódni

Messzi lelkedre.

Összekapcsolódva, belédbújva,

engedd a tüzemet újra,

Hogy átjárjon, világítson és melegítsen,

És megperzseljen minden rossz emléket!

Minden a mindennel,

A semmi a semmivel

Összeköt.

Lényegüljünk együvé,

Közös valónk az örök

És megbonthatalan

Szeretet!

/2001/

Zs.

A búcsúszót nem gondoltam

Komolyan.

Magamról írtam, nem neked.

Azt hittem, könnyebb lesz

Nekünk,

Ha végleg elmegyek.

Kecske ólja a farod,

Mekkmestert jóllakatod.

/2002/

Doberdó

Íme, küldöm a pálmát,

Idők asszonyaArcom kút mélyén

Remeg.

Ne húzd el a kezed!

Vakokkal csillaglesre

Egyedül mész.

Gondolataink parttalan

Tenger.

Habja csak szó.

A benső mosoly

Üdv, fenség.

Örök ember,

Te látod a griffeket!

/2009/

Kinek szóló vers?

Mennyország és pokol,

Kín és gyönyör,

Ezer kérdés gyötör.

Ő nem válaszol.

Sajgó emlékek,

Régi és új vétkek

Bilincsbe vernek,

A föld átkarol.

Áldott vagyok és istenverte.

Eljövendő vágyak

És elfelejtett ágyak

Súlya leteper.

Álarcban és bűnösen

Ezer évek óta

Testekben vándorolva

Mindig őt keresem.

Tündér és tündököl.

Keresztüllát rajtam.

Szeretem, szerethet,

Ha akar, megöl.

/2001/

Tíz éve tűnt el az arcomról a mosoly…

Tíz éve tűnt el az arcomról a mosoly,

Akkor büszke voltam, ma összetört fogoly.

/2002/

Elég volt

Sokszor éltem újra

Azt a pillanatot,

És mindig éreztem a súlyát

Következő lépésemnek.

Mindig rossz irányba indultam.

Fogva tart ez a pillanat.

Szeretnék megöregedni veled.

Legyen már vége az átoknak,

Értsétek meg, nem bírom tovább!

Elég volt.

1997. október

Fonfa-játékos a brillből, mosoly az elveszett babérligetből...

/2001/

Nincsem van sok.

/2001/

Csendet hoztál /Bayer Csabával közösen/

Csendet hoztál és vihart kavarsz,

és minden megtörtént bennem,

mert te mást akarsz.

Félve ölellek, mert nem-ember

vagyok,

lassan lehull a léptem,

mit mögötted hagyok.

Sírfelirat

Barátom, te elmentél,

kibírtad a halált,

én a gyáva itt vagyok,

és a századik év is itt talál…

/1999/

G.-nek

A szerelem félelem:

A gyáván üvöltő

Önmagát kergető és fölfaló

Kétségbeesett értelem.

Álarc, lepel,

Könnyű búvóhely,

Édes rabság,

Utolsó menedék.

Meztelen erő,

Kihívó kíváncsiság,

Hiú kérkedés,

Mindenkit megvető.

A szerelem gyengeség,

Az óvatos ösztönöket

Elhallgattató, önfeláldozó és megváltó

Utolsó vereség.

/2002/

G.-nek újra

Nem kívánkozom vissza az emberek közé,

De száz kéz nyúl felém, és visszaragadnak

Butító újra elvegyülni a forgatagban.

Sajnos, megint fontosnak érzem magam.

Kerestem egy másik utat. A küszöbön álltam.

Egyedül nem tudtam átlépni rajta,

és te éppen jókor jöttél, hogy segíts.,

de messze vagy tőlem, és süllyedek.

Gyáva vagyok, hogy föladjam magamat érted,

Gyáva ahhoz, hogy megvalljam bűnömet

Gyáva, hogy elhozzalak a magányomba,

Nem hiszek benned, és nem hiszek magamban.

Az eszem azt mondja, felejtsd el, el sem kezdődött.

A testem azt mondja, csak vele, és örökké élvezem.

A lelkem azt súgja, most is hazudsz, meg sem érdemled.

A szívem hangja: állj meg, eszem, bűnös lelkem, nem élvezek, csak szeretek.

Megőrülök. Találkoznunk kell, hogy megtudjam, téged szeretlek, vagy szeretni szeretek, vagy szenvedni szeretek, vagy szeretem, ha szeretnek.

/1998/

Balatonra

Régen szétcsúsztam már,

vár a Nirvána bár.

Torkomra forrt szavak,

Agyamat oldó savak.

Nem vagyok az, akinek hiszel,

Nem vagyok hős, az életem nem siker.

/2000/

Illuzió

Úgy féltél kimondani:

Semmi sincs, senki vagyok.

Hogy rémisztette a festőt az üresség.

A művészet is csak illúziókeltés,

meddő próbálkozás

megmutatni az arctalan,

de mindent átható

istent.

/2001/

Gyertya a kézben

Óh, magányos mélység.

Városra város épül.

Hallhatatlan lélek, mi maradt belőled?

Álmok, babonák, hiedelmek.

Hová kell eljutni

Az emberiségnek?

Azelőtt éreztük az Istent.

Most meg akarjuk érteni.

Ő mit akar?

/2002/

Színelmélet

Tegnap a színelméletről

olvastam.

Komplementer színek

vagyunk.

Rózsa és ibolya.

Kukorica és mandragóra.

Búzavirág és anyarozs.

Hová lettek a nyulak?

Megette őket a húsvéti farkas?

A nyúl vére a bárány vére,

ajtófélfánkra van kenve.

/2002/

Álom Zs.-vel

A sötét, olajos múlt mocsarából

Könyéktől kinyúl egy rothadó,

Görcsös kéz.

A kocsonya körkörös,

szelíd hullámokat vet,

ahol megtöri a felszínét a kiemelkedő kar.

Semmi sem tükröződik

A matt-lakk bevonatú,

Feneketlen mély, csendes

És rugalmas massza

Felszínén.

A semmibe markol a görcsös kéz.

Álmatlan éjszakáim egyike,

Amit veled töltök.

Nincs fájdalom, se düh, se irigység.

Rettenetes hiány, szörnyű magány, de érzések nincsenek.

Egy dal kering az ágyam körül

Rock and roll-ima:

Csak rólad szól,

Csak rólad szól.

Visszhangzik százszor.

Csak még egyszer,

Engedj be, éjjel.

A lábam közé tekerődzik a pokróc,

Elkábít a kéj.

Táltos vagyok, a refrén űz,

Sarkantyúz a vágy,

Így lovagolok bele a hosszú éjszakába…

2002

Sötét van

Sötét van.

A tenger elnyelte

A szárazföldeket

Víz alá kerültek

Városok.

Elrejtőzött

a szellem

Sötét van.

Mindegy, kívülről

Mi látszik.

Belül néha világítok.

Mandala hangol a dalra, hallga…

Felemelem az eeenergiaszintemet.

Egy gyér mosolyra futja.

Jaj.

/2002/

Őszike

Őszülök.

Őszülő az őszülők között.

Az őszülés összeköt más őszülőkkel.

Őszülünk.

Ő szült.

Ő a szülém. Anyám,

aki szült. Tőle születtem.

Elevennek szült.

Megszülettem.

Élek.

Élem az életem.

Félek, vélek, élvezek.

Létezek.

Lélek.

Vagyok, voltam, leszek.

Most ősz van, és őszülök is.

/2003/

Szófosó

Ahány pont, annyi szó

Folyhatott volna a számból.

Szófolyó-szófosó-szófolyosó.

/2003/

Szegény legény vagyok

Erre-arra visz a szél,

Engem, szegínt, mindig ér

Dunáru’ fúja szél.

Azér-zúg, annyirág,

Rámzúdult a világ.

Itt csöpög, ott csöpög,

elcsöpögött.

/2003/

Szálkák

Itt szövődnek terveim.

Körök-csomók.

Kötök-oldok.

A tudattalan tengerén, ha jó vagyok, hajó vagyok.

Ellentétek?

Múl-jő

Voltam-leszek

Ki-ki?

Honnan-hová,

Kinek-kinek?

Alatt-felett.

Alak-lélek.

Falak-félek.

Pénz-hit.

Én-isten.

Hamvas Bélát is

Olvastam,

Varázstalanítottam a

Világomat.

Mit nyertem!

De mit vesztettem…

/2003/

Légy

Üzenetet hozott a légy.

Körbe-körbe mászkál.

A kopott padlón járkál.

Beteg ez a légy?

Megnéztem közelről.

Sérült. Fekszik a hátán.

Nem állhat már a lábán?

Szenved ez a légy.

Agyonnyomom a papucsommal.

Kínjaitól megváltván

Elkenődik a papucs talpán.

Elpusztult azonnal…

/2003/

Yorki

Nincs meg a kutya,

Hallod, anyuka!

Kicsomagolom a romlatlan

Árut.

Hátha megveszi valaki…

/2003/

Képeim

Gyermekein falra feszítve,

Most készülök kibelezni Őket.

Felség, az árulásért halál jár!

Hosszan főzzétek őt,

Sikolyai kerinjenek az alvó Sénye utcáin.